Alkotókként Dragomán György Oroszlánkórus című kötetének egyes novelláit hívjuk segítségül, hogy szöveg, mozgás és zene egyenrangú
használatával teremtsünk teret annak, amiről ma még mindig nehéz
nyíltan beszélni: a hiányról, a gyászról, az el nem mondott
mondatokról. Azokról is, amelyeket kimondtunk – és azokról is,
amelyek bennünk maradtak.