"2020-ban amikor már nagyjából körvonalazódott bennem a narratíva, miről is akar szólni a film bekövetkezett a tragédia. Édesapám egy infarktus következtében túl sokáig volt oxigén hiányos állapotban. Kómában van ma is. Amikor ez megtörtént a legnyomorultabb állapotunkban, édesanyámmal próbáltuk elfogadni a tényt, hogy ez se élet, se halál. Több mint egy évig még a gondolattól is menekültem, hogy apám , aki felnevelt, mozdulatlan fekszik és lehet odabent van. Bele gondolni is szörnyű. De lehet nincs már velünk,hát a bizonytalanság is szörnyű. Ez rosszabb mint a halál. Mindennap, mi is édesapámmal haltunk egy kicsit, s így éltünk tovább. A kóma, ilyen paradoxonokkal van tele. Rövid idő elteltével megjelentek olyanok, akik csak azért jöttek, hogy segíthessenek. Olyan emberek, akik zsák krumplit hoztak, pénzt hoztak, pelenkát hoztak, vigaszt nyújtottak. A mai napig emlékszem azokra, akik 2020 őszén a semmiből jöttek csak azért, hogy SEGÍTHESSENEK. Apámat senki nem tudta felébreszteni a mai napig, de voltak olyanok, akik a saját korlátaikon túl is, de mindent megtettek pusztán azért, hogy segíthessenek. 1-2 évvel később, az élet testközelbe helyezte azt a mondanivalót, amiről ma már azt gondolom, tényleg fontos. Szeretném, hogy segítséget kapjon az, aki rászorul. Mindenkit megmenteni nem tudunk, de ez az út az, amelyen én teszem meg a tőlem telhetőt." - Tar Attila