Képzőművészeti iskolába jártam, nem
voltam sikeres a festészetben, nem találtam meg a harmónikus színeket, amit
elvártak volna a tanáraim, úgyhogy bemeséltem magamnak, hogy nincs érzékem a
színekhez, ezért maradtam a biztonságos zónában a festészet és az öltözködés
terén is: feketébe, szürkékbe burkolóztam. Valahányszor valakivel találkozóm
volt, mindig az ő ízléséhez próbáltam igazítani az enyémet is, így igen sokáig nem
tudtam megfogalmazni, hogy ki vagyok én.